Májusban már ülhettünk Töcök hullámvasútján. Most a szezon kezdete előtt pár héttel írt egy rövid összefoglalót a Székelyudvarhely elleni meccs kapcsán.

Lássuk tehát szurkolótársunk írását:

Még uborkát szedünk, de már érezzük a bizsergést!

A globális felmelegedés időszakában, amikor a júliusban 15 fokos izlandi nyárban kergettük a fókákat a Balatonban. Augusztus közepén pedig már szedhetjük a megérett fügét, de komolyan. A megbolondult világban egy igazodási pont létezik. Kedvenc kézilabda csapataink egyre több felkészülési meccset játszanak, a szurkolók vérében pedig el kezdtek pezsegni a nanorobotok. Minden kétséget kizáróan hamarosan itt az ősz. Mindenki valamilyen csarnok felé veszi az irányt. Majd a helyi vendéglátó egységekben hűs sörök és fröccsök közepette elméleti síkon mindenki úgy véli megnyeri a bajnokságot. A nyár még meg mutatja mit cseszett el egy hónapja, de mi már csak a szeptemberi kezdést várjuk. Az ország mediterrán vidékén banánérlelő melegben néztük meg a megint teljesen újjáalakuló Pick Szegedet Székely barátaink ellen.

Az új tulaj reméljük csekély marketing összeget fizetett ki a csapat logójára, mert egy kisiskolás rajzszakos csoport komolyabb szintet tudott volna összefirkantani, de majd megszokjuk. Változások tömkelege indult el a klub életében, de erről később.

A keret kialakításakor a szurkolók nagy része nem gyújtott örömtüzeket a szegedi Dóm téren. Valahogy mindenki azt várta, hogy kinyílik a pénzeszsák, és valóban kolbászból lesz a kerítés. Ez már történelem. A csapat körül rendeződtek a viszonyok és végre elkezdődhetett az építkezés.

A fiúk a kopaoniki hegyekből jöttek vissza a síkvidékre, ahol Skalát ismerve elátkozták a hegyi kecskéket is, és minden nyelven meg tanulták szidni a hegyek istenét. Néhány áldozatot szedett a hegy szelleme. Mikler Roli nem lesz ott a szezonyitón. Lékai és Czina is a sebeit nyalogatta a lelátón. Lehet, hogy a labdaéhség okozta, de nagyon felszabadultan játszottunk az Udvarhely ellen. Az új fiúk közül a legkritikusabb szemmel Buday Danit figyeljük a Tisza-parton, mert a múlt fájdalmat, a jelen pedig kétségeket ébreszt a szegedi lelkekben. Dani jól mozgatta a gárdát, szeme van minden labdájának, csak azok a fránya lövések. Az új fiúk közül Rajko komoly minőséget hoz jobb szellőben. Ancsin Gabi pedig igazán kiteljesedhet, ami a válogatott szempontjából is üdvözítő. A törperősnek becézett Antonio szimpatikus srác, ha megkapja a labdát biztos kézzel helyezi a hálóba. Bár a rosszmájúak szerint azért nem tudnak vele szemben védekezni, mert annyira lent mozog a srác a centikből fakadóan, hogy olyan mélyen nem keresik a játékszert az ellenfelek. Tökmindegy csak pörögjön a kis kobold. A régiekről elmondható, hogy nem változott sokat a helyzet, hacsak azt nem vesszük, hogy Zubai karján lévő tetkó miatt még harcosabbnak néz ki. Tőrő szakállszerkezete pedig a fiatal Kossuth Lajosra emlékeztet. Persze Kossuth nem tudott cunderezni, Szabi viszont kicsit sem szeret szónokolni.
Egyébként egy tucatot adtunk a székelyeknek, amitől akár fel is dobódhatunk, hiszen a nagy etalon tíz alatt szórta meg Botiékat. Persze ez semmit nem jelent, de arra jó, hogy újra elhiggyük, sikeres szezon elé nézünk. Ugyanezt gondolják persze Tatabányán és Csurgón is, ahol a somogyi „Abramovics” komoly csapatot épít. Veszprémről nem beszélünk ebben az évben, mert külön kategóriát képvisel.
Szegeden új élet kezdődött az 50 éves kézilabdázásban. Fél évszázad mély nyomokat hagyott a szurkolói szívekben. A Tradíció, amit nem lehet pénzért megvenni, komoly örökséget hagyott az új tulajdonosokra. Kívánom nekik, hogy átérezzék mit jelent a szegedieknek ez a sportág. Ha ezt megérzik, akkor nem lesznek idegenek a városban és sikerekre fogják vezetni klubunkat, mert bár ők a tulajdonosok ez a csapat a miénk.