A napokban az egyik szurkolótársunknak sikerült Szilágyi Viktorral, a Flensburg irányítójával interjút készítenie, melyet most írásban tudunk közölni.

A következő interjú teljes egészének, vagy részleteinek újraközlése kizárólag szöveghűen, a forrás pontos, élő-linkmegjelölésével lehetséges!

Interjúnk Szilágyi Viktorral, Ausztria Nemzeti Férfi Kézilabdacsapatának csapatkapitányával, válogatottjának és az SG-Flensburg csapatának első számú irányítójával készült.

Kedves Viktor,
elsőként engedd meg, hogy megköszönjük, hogy a szegedi „PickFUNok” kézilabda rajongók rendelkezésére állsz és kérdéseinkre válaszolsz. 

PickFunok (PF): Az utóbbi időszakban mindkettő együttessel fényes sikereket, esetenként bravúrokat értél el. Gondolunk itt elsősorban osztrák színekben a hazai rendezésű Európa Bajnokságra, ahol több csodát is véghezvittetek, végül a csapat az előkelő 9. helyen végzett megelőzve ezzel pl. Németországot, Magyarországot azaz több kézilabda nagyhatalmat Európából. Vagy említhetnénk az utóbbi pár hónapot, amikor az izlandiakat újból megleckéztettétek hazai környezetben. Idegenben, Németországban is bravúrszámba menő döntetlent értetek el - sokáig vezetve a meccsen.
Majd a svedországi Világbajnokság nem elkepzeleseitek szerint alakult. Miben látod az osztrák válogatott korábbi sikereinek, valamint legutóbbi sikertelenségének magyarázatát?
Szilágyi Viktor (SZV): Eddig az osztrák kezilabdában igen sokáig csak egy-két gólon múlt egy EB-re, vagy VB-re való kijutásunk. Most, hogy az osztrák szövetség pályázott es sikeresen elnyerte a tavalyi EB rendezési jogát, közel 2 teljes évünk volt arra, hogy szépen, nyomás nélkül a 16-18 legjobb osztrák játékossal felkészüljünk erre a megmérettetésre, sok együtt eltöltött idővel, igazából tét nélküli felkészülési tornákkal, meccsekkel. Az EB ideje alatt az osztrák szövetség Linzben, ahol a csoportmeccseink voltak tökéletes körülményeket (város legjobb hotelje, ellátása vett minket körbe) biztositottak, minden mérkőzesünket totális teltház előtt játszhattuk, szurkolóink forró hangulatot teremtettek, sérülesek elkerülték a válogatottat. Tehát a körülmények igenis sokat nyomnak a latba, főleg ha egy-egy körülményen mulik az a +/- 1-2 gól... Ezeknek tudható be sikereink nagy része.
Ezzel szemben Svédországban nemcsak a magyarokkal együtt belakott hotel színvonala volt alacsony, hanem, bizony sérültjeink is voltak, emellett 1-2 meghatározó jatékos sportformája elmaradt a kivánatos szinttől. A 2., a japánok ellen elvesztett meccs után pedig olyan nagy elkeseredettség lett a csapaton úrrá, hogy ebből a torna végéig gyakorlatilag nem tudtunk kikeveredni.

PF: Milyen új játék és edzés-elemeket esetleg korábbitól eltérő sportpszichológiát hozott az „izlandi-iskola”? A nyár vége óta kinevezett új vezetőedző - Magnus Andersson - miben különbözik az első izlandi szövetségi kapitánytól; Dagur Sigurdssontól (aki a Füchse Berlin csapatának külön kérésére kellett feladja másodállásban vállalt osztrák szövetségi kapitányságát - a szerk.)?
SZV: Sok a hasonlóság, de van azért különbség is a 2 edző között. Alapvetöen a 2 teljesítmény mögötti viszonyokban volt. Mig Dagur Sigurdssonnak 2 teljes éve volt nyugalomban felkészíteni csapatát taktikailag az EB-re, addig Magnus Anderssonnak nem több, mint 5-6 napja volt a csapatot együtt gyakoroltatni a VB előtt.

PF: Miért pont az izlandi vonalat preferálja az osztrák szövetség? Nincs elegendő jó edző Ausztriában?
SZV: Lettek volna osztrák jelöltek is. Ausztriának korábban volt német szövetségi kapitánya, és persze sok-sok osztrák. Sok víz lefolyt a Dunán, mégsem értek el komoly eredményeket azok a válogatottak. Az EB előttt 2-3 évvel kezdett az osztrak szövetseg egyre profibbá válni. Ekkor döntöttek a teljesen új kezdet mellett. Nem akartak olyan szövetségi kapitányt kinevezni, akinek „túl jok” a kapcsolatai a szövetseggel. Egy független profit szerettek volna a válogatott élére. Ezt Dagur S. személyében meg is találták. Teljesen nem volt ő Ausztriában újonc, idegen, hiszen még a Bregenz játékosaként megismerte az osztrák viszonyokat, jatszott már egy-két játékossal együtt, vagy éppen ellenük. És pont ez volt a jó benne, hiszen tudta, hogy „mi kell az osztrákoknak”, tudta, hogy mivel lehet/kell bennünket motiválnia, mit kell nekünk mondania, hogy a maximumot tudjuk kihozni magunkból. Egyszóval: ismerte a mentalitásunkat.

PF: Magyarország és Ausztria egy csoportba került a 2011-es svédországi Férfi Kézilabda Világbajnokságon. Milyen érzés volt benned, amikor a Magyar Válogatott ellen kellett pályára lépned?
SZV: Bármelyik másik csapatot jobban szerettem volna kapni, csak a magyarokat szerettem volna elkerülni. Igen furcsa érzés volt a meccs előtt bennem. Bár korábban is játszottam már barátok ellen, de mégis a túloldalon számtalan barátom, ismerős arc volt egy csapatban. Fazekas Nándival a Gummersbachban lettünk állandó szobatársak, barátok, most pedig az „SG”-ben Mocsai Tomival ugyanez a helyzet. Ivancsikék sokáig Ausztriában voltak, onnan a barátságunk. Ilyéssel sokszor jatszottunk mar, mint ellenfelek, de jó a kapcsolat, ugyanígy Katzirz Dávid esseni évei alatt is megmérkőztünk jópárszor egymással, ismerjük és respektáljuk egymást.
Azután, ezeket magamban lerendezve, a meccs 60 perce alatt tudtam maximálisan csak a játékkal foglalkozni, ahogy az egy profi játékostól elvarható.

PF: Magyarországon októberben komoly és remélhetőleg őszinte párbeszéd kezdődött a Magyar Kézilabda Férfiválogatott tagjai és a Magyar Kézilabda Szövetség döntéshozói között arról, hogy egy európai "kézilabda nagyhatalom" férfiválogatottjának milyen juttattatások járjanak. Véleményünk szerint annál mindenféleképpen több járna, minthogy a válogatott játékosok sportbiztosítása körüli dolgok sem egyértelműek, valamint talán több járna ezen nagyszerű játékosoknak, mint a napi 10 EUR-s "zsebpénz", illetve az az egy orvos, kettő „gyúró” (masszőr és fizioterapeuta), akik a válogatottat kísérik... Nálatok, Ausztria válogatottjában milyen körülményeket tud biztosítani a Kézilabda Szövetségetek? Konkrétan, a biztosítás módjáról, a napi-tiszteletdíj mértékéről és a támogató háttér-személyzet számáról, minőségéről szeretnénk képet kapni.
SZV: Nemrég még nekünk is meg kellett küzdenünk a jelenlegi vivmányokért. Amint mondtam a szövetség eléggé amatőr beallítottságú volt sokáig, de az utóbbi években sokat javult a juttatás-ellátás. A napidíj és a prémiumok pontos mértékéről nem szeretnék nyilatkozni, de azt elmondhatom róluk, hogy a napidíj több, mint 10 EUR/nap, valamint, természetesen előre meghatározottak a célok és a célprémiumok. Ennek mértéke a szövetség anyagi lehetőségeinek függvénye, természetesen a hazai rendezésű EB-n a szövetségünknek több anyagi forrása, nagyobb büdzséje volt, tehat nagyobb összegeket kaphattunk egy-egy cél elérésekor, de ez pont az anyagi helyzet miatt mindig változó. Részese vagyok a csapat 4 tagú targyalóbizottságának, és azt el tudtuk érni, hogy sportsérülés esetén a biztositó a játékost és a szövetséget egyaránt 50-50%-ban kártalanítja ilyen esetben. A csapattal 2 kiváló fizioterapeuta (góogytornász) es egy orvos utazik, akik éjjel-nappal a játékosok rendelkezésére allnak.

PF: Az „SG” Ljubomir Vranjes vezetésével, kritikus pillanatokban is briliáns asszisztjaiddal, góljaiddal eddig igen sikeresen vette a Bajnokok Ligájában az akadályokat. A Ciudad Real mögött, a Zagrebet megelőzve a „D” csoport 2. helyén végeztetek. Volt már ilyen, kézilabdasikerekben hasonlóan gazdag szakasza életednek? 
SZV: Voltak már hasonló, sőt, nagyobb sikerek is. 3 évig voltam a Kiel játékosa, ebből két alkalommal BL döntőt játszottunk, amit egyszer meg is nyertünk. Az Essennel is nyertünk egy EHF Kupát valamint a Gummersbach szineiben egyszer nyertem EHF-Kupát, egyszer pedig KEK-et.
Kiellel a BL-győzelem mellett bajnoki és kupagyőzelmekben is volt részem.

PF: Szívből gratulálunk ezekhez a kiemelkedö sikerekhez! Kapott-e mar ki az „SG” (hazai pályán) miota Te is ott vagy a fedelzeten?
SZV: Sajnos még a szezon elején a Bundesligában otthon kikaptunk a Magdeburgtól, a Berlintől, meg a Kieltől is. Ezek fájó vereségek voltak és most nagyon hiányoznak ezek a pontok. Viszont a BL-ben eddig hibátlanok vagyunk otthon.
A mostani visszavágo esetében, azt gondolom, hogy a teher inkabb rajtunk lesz, a Szeged felszabdultan játszhat. Szegeden a szituácio fordított volt. Ott úgy érzem a szegedi csapat látta, hogy kevesen vagyunk, ezért nagyon győzni akartak, mert érezték ennek a lehetőségét. Ez terhet rakott a vállaikra, ami nem hatott rájuk jól.
Két teljesen eltérő félidőt produkáltak a csapatok. Az elsőben nagy volt az izgalom mindkét oldalon, míg a másodikban mi jobban feloldódva játszottunk, jobban összpontosítottunk. Most is hasonló összpontosításra van szükség az egesz meccsen. Szerintem egy egészen más találkozó lesz Flensburgban, teltház előtt természetesen. A mi célkitűzésünk mindenképpen a nyolcaddöntőbe jutás a BL-ben.

PF: Mit gondolsz a nyáron teljesen átalakult Pick Szegedről?
SZV: Szerintem jó irányba indult el Szegeden a csapatépítés. A korábbi híres csapat és a csarnok hangulata is megkopott. Ez most ujjászületőben van. Fiatal magyar játékosok váltották az idősebb, drágább külföldieket és ez mindenképpen jó. Fontos, hogy ilyenkor mindenki – szurkolók, szponzorok, vezetőség – is türelemmel legyenek a csapat és edzője iránt, mert csak ilyen pozitiv, türelmes légkörben lehet tovább fejlődni. Nagy sztárok, azaz kiforrott játékosok nélkül ez a folyamat persze tovább tart.
Vélemenyem szerint, ha türelmesen, hatékonyan együtt dolgozik ez a csapat, még pár nagyobb játékossal megerősödve, egy-két éven belül a Veszprémet is le tudja győzni. Olyan fiatalok, akik nagyon jól is tudnak teljesíteni. Amint azt láttuk a Valladliod ellen és Moszkvában is nagyon jól játszott, bizonyitott már, szép sikereket ért el a Szeged. A párharc még nem dőlt el, vigyáznunk kell.

PF: Mennyi százaleknyi esélyt adsz a Szegednek a flensburgi győzelemre?
SZV: Százalékban nehéz megválaszolni, de nekünk több, mint 50%-nyi az esélyünk a győzelemre.

PF: A pályafutásod során kerestek-e meg magyar csapatok, illetve, ha a flensburginál is jobb ajánlatot kapnál, játszanál-e Magyarországon?
SZV: 2000-ben Dormagen-ből Essenbe igazolás között Veszprémből megkeresett Hajnal Csaba. A magyar-osztrák határon találkoztunk, de végül a Bundesligat választottam. Nagyon nem bántam meg, igen jól érzem magam itt, ebben a ligában. Mág 1,5 évnyi szerződésem van a Flensburggal.

PF: Milyen hosszúra tervezed sportkarriered és azt követően mivel szeretnél foglalkozni?
SZV: Jelen állapotomban még csak a sportolásra, csak a kézilabdára tudok gondolni. A hosszabbítas, majd a pillanatnyi egészségi állapotom függvenye is lesz. Később szeretném mindenképpen az edzői iskolát elvégezni, számomra elképzelhetetlen egy irodában egész nap ülni és ott dolgozni, tulajdonképpen el sem tudom képzelni az életemet sport és kézilabda nélkül.

Kedvességed és válaszaidat az összes magyar szurkoló nevében köszönjük. Egyúttal további sportsikerekben gazdag karriert kívánunk Neked!

Üdvözlettel: Szalma Ádám és a PickFUN-ok.
Szeged, 2011. Március 31.